2012. november 23., péntek

Regisztrált vagy rendes tag vagy a kamarában?

Tagsági viszonyok a kamarában

És melyik kamarában? - csaphatná hozzá a címben feltett kérdéshez az újabbat a Házasodna a gazda c. sorozat valamelyik leleményes hölgye, egy boldogító igen várományosaként, a helyzetet tisztázandó.
És ez a kérdés nem volna ám butaság, mint ahogy maga a műsor pedig az, mert bizony bármelyik szerelemre vágyó gazda lehetne a törvény szerint kötelező tagsággal az Agrárkamara tagja, de lehetne regisztrált tag is a Kereskedelmi- és iparkamaránál.
Sőt, a gondos gazda az utóbbi kamaránál önkéntes tagságot is szerezhet, de ekkor a regisztrációs ötezer forinton túl a várható előnyök kedvéért még egy kicsit bele kell nyúlnia a zsebébe.
De innen már a műsor háziasszonya, Lilu is, a megértést illetően gondokkal küzdene, mert amíg a gazda lovat tenyészt, gabonát termeszt, addig ő agrártevékenységet folytat, de ha eladja, akkor az már kereskedelmi tevékenység - és így nincs olyan Lilu a világon, aki kiismerné magát. Hát még a reménybeli asszonyok...
Persze, egy kicsinyke kiút mégiscsak nyílik, hogy a kötelező tagság, a kötelező regisztráció, az önkéntes kamarai tagság és a kettős tagság útvesztőiben kiismerje magát a leendő menyasszony és a vélhetően nagy-nagy boldogságba süppedő gazda, ha rámennek a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara honlapjára.
***
A témához kapcsolódik:
Kötelező kamarai regisztráció
Szóbeszédek a kamarai regisztráció körül

2012. október 25., csütörtök

Vigyázzunk a videókkal

Videó nélkül nem megy! Persze ezzel a mondattal csupán azt akartam állítani, hogy a huszonegyedik század gyermeke már több információhoz jut a mozgóképek által, mint a huszadik századi. Meg persze azt is mondani akartam, hogy egy-egy webegység, köztük a blog, látványban gazdagabb is lesz egy-egy videó által.
Ám a videókkal a blogban vigyáznunk is kell!
Legutóbb például a szakmai blogomban olyan bejegyzést tettem, amelyben érintőlegesen a labdarúgásról - na, jó, a fociról - is szó esett, és mondandóm illusztrálására a YouTube-ról beemeltem a bejegyzésembe két friss labdarúgó mérkőzés - na, jó, focimeccs - videó felvételét.
Mit tesz Isten, először az egyik, aztán másnap a másik videó nem jött be, csupán egy YouTube által jegyzett felirat maradt a gyönyörű Messi- és Ibrahimovics gólokból: harmadik felektől érkezett bejelentések miatt a csatornát megszüntettük.
Aha, szóval a pénz! Vagyis a közvetítés jogdíjai. Vagy mittodoménmi.
Persze Tamás Gáspár Miklós ezt másképpen mondaná, talán úgy, hogy a kapitalizmusban már a gól is magántulajdon, s csak az láthatja, aki alaposan megfizeti az árát, s azon az áron rajta van a kizsákmányoló tőkések extra profitja is - de én nem vagyok TGM, s így csupán blogger szempontból mondom azt: a videókkal jó lesz vigyáznunk!
Mert hogyan fest az, ha nem fest sehogy? Vagyis, ha úgy van videó, hogy nincs?
És akkor most stílszerűen jöjjön egy videó, ami fent is marad:

2012. szeptember 28., péntek

Nézőpontok: satnyul a magyar

A lift és a satnyuló magyar

Satnyuló magyarság?
Igazán ritka alkalom, hogy első emeleti lakóként liftbe szálljak, s akár a városba rohanások alkalmával, akár hazaérkezéskor e hangos szerkezettel lopjam a lépcsők számát. Legföljebb, ama ritka alkalmakkor, ha valamilyen terhet cipelek vagy például a sérvműtétem után, a kórházból megérkezve sóhajtottam be magam a személyfelvonó funkcióját évtizedek óta ellátó schindlerbe.
Tegnapelőtt, mivel már hosszú napok és éjszakák óta magas láz gyötört, s erőm aligha vetekedhetett egy ereje teljében lévő levelibéka erejével, pechemre beszálltam a liftbe.

Teljesen normális döntésnek tűnt, aki el akar jutni az orvosig, az ossza be az erejét, a közel ötszáz méter távot tervezze meg, takarékoskodjon az emelkedőkön a levegővel, a lépcsőkön az izmok munkájával, képzeletében jelöljön ki legalább két olyan helyet, ahol – ha elfogyna út közben az ereje –, leülhet.

Mert ha csak úgy elvágódik, akkor nyilván részegnek vélik majd, átlépik, arrébb gurítják – vagyis az orvosig már aligha jut el.
Szóval beszálltam a liftbe a lakásunk előtt az első emeleten, megnyomtam az F feliratú gombot, a lift elindult lefelé és zutty – hatalmasat zökkent.
Ha akkor a nyelvem a fogam között lett volna, most két nyelvem volna, az bizonyos.

Nem nyílt az ajtó…

Vészcsengetés, vészhívás – női hang közli hivatalosan, a mentőcsapat elindult.

Azt gondoltam, nem pánikolhatok, ahhoz nincs energiám, a farom a lift hátoldalának támasztottam, a felsőtestemmel előre hajoltam kicsit, a két tenyerem a két térdem fölötti részben kapaszkodott.
Odakint felerősödtek a hangok, a jól felszerelt műszaki mentőcsapat megérkezett.
Pajszer, feszítések, s egyszer csak megnyílt az ajtó. Kis lépés egy embernek, amit megléptem, aztán csak annyit mondtam a két fős műszaki csoportnak: köszönöm!
- Szívesen! – felelte a velem nagyjából azonos magasságú, vagyis nagyjából 190 centis, izmos férfi. Aztán átadva magát a szakmai feladatának, megkérdezte:
- Hányadikon szállt be?
- Az elsőn.

Ekkor megbomlottak az addig kialakult spontán, hálával és a megmentés örömével pároztatott pozitív viszonyok. A férfi arcán megvetés suhant át, hát kérem, itt tartunk, ezzé lett a magyar, az egykori kockahasú nép, amelynek nyilait hajdan rettegte a fél világ, amelynek elhajított malomkövei alatt tucatszám mállottak szét a félelmetes Döbrögik, lám, Rózsa Sándor és Wass Albert szilaj-hetyke népe, a lovas nemzet – mivé lett!? Már egy emeletet sem tud megtenni, ráadásul lefelé, személyfelvonó nélkül…

2012. augusztus 15., szerda

Az egyszerűség tarol


Vendég bejegyzés, írta: Görögh Attila

Itt ugyan a gerillamarketingről kellene írnom – de nem így teszek. Remélem megértetek. Bár sokan a vírusvideókat is a gerilla eszközök közé sorolják (új kategóriákról van szó, vékony a mezsgye), úgyhogy talán annyira nem lóg ki a lóláb.
Már régóta szemezgetek a youtube-on a reklámfilmek közül, most 1 ínyencséget szeretnék bemutatni Nektek. Ha olyan lelkesen érdeklődtök a marketing iránt (mint mondjuk… én), akkor lehet, hogy számotokra nem okoz majd akkora újdonságot, viszont ha csak mostanában fedezitek fel ezt a csodálatos szakmát, tantárgyat, tevékenységet filozófiát, akkor remélem, tudok még újat mutatni.
Remekül pozícionált termékek, remekül szegmentált célcsoportoknak. Magyarországon a kis- és középvállalatok nem igazán mernek pozícionálni – de pont nekik lenne a legnagyobb szükségük rá. Nézzük is a videót, utána pedig elemezzük egy kicsit:



A videóban remekül megfigyelhetők a „nagy marketingesek” alaptörvényei, úgymint:
  • Fogalmazd meg 1 mondatban a tevékenységed: „for a dollar a month we send high quality razors right to your door.”
  • Miben más, mint a versenytársak? „right to your door” – igen, házhoz szállítják a borotvádat, így sosem feledkezel el az új pengékről a bevásárlásnál. (A férfiak különben sem használnak bevásárló listát, csak a nők – ők viszont honnan tudnák, hogy férjuramnak elfogyott a pengéje?)
  • Minőség: (ezt viszonylag egyszerűen elintézi Mike, egy huszáros vágással odamondja a tutit a kétkedőknek: „Are the blades any good? No! Our Blades Are F**KING GREAT.”
  • Termékjellemzők. Ogilvy mester írta egyszer (emlékezetből idézem, elnézést a pontatlanságért): „Néha az is hatásos reklám, ha csak egyszerűen leírjuk a termék jellemzőit”. Ennek szellemében Mike imígyen szólt: „Each razor has stainless steel blades and Aloe Vera lubricating strip and a pivot head. It’s so gentle a toddler can use it.”
  • Árstratégia - a marketingmix egyik alappillére: „And do you like spending $20.00 dollars a month on brand name razors. $19, go to Roger Federer.” Fogalmam sincs egyébként, hogy Mike-nak mekkora profitja marad az 1 dolláros árból (ha valóban annyiért adja), de az árstartégia kétségtelen: a legolcsóbbnak lenni a piacon. (A „legolcsóbb” kategóriát igazából nagyon sokan ostromolják, de pont a KKV szektornak kerülnie kell az árharcot: alacsony árakból senki nem él meg, nem beszélve arról, hogy a fogyasztó alacsony árhoz alacsony minőséget társít.)
  • Pimaszul odamondogat a piacvezetőnek (Gillette), nagyon ügyesen – ugyanis arra épít, ami már eleve a fogyasztó fejében él a borotvákról: „And do you think your razor needs a vibrating handle, a flash light, a back scratch-er and ten blades? Your handsome ass grandfather had one blade and Polio.” És már előttünk is van, hogy a borotválkozáshoz tényleg nem kell sok: a beteg nagypapa egy pengével is babapopsi finomságúra borotválta az arcát.
  • Előnyök: ha ez még mind nem lenne elég érv, a végén ráerősít egy „MAJNE”-val (Mi a Jó Nekem Ebben?): Azonkívül, hogy nem kell havonta megvenned a pengéket, még új munkahelyeket is teremtenek: „We’re not just selling new razors we are also making new jobs.” Igazán rendes srácok – nem sajnálom tőlük a pénzem ezek után.

Azonkívül, hogy egy rendkívül ötletes alkotásról van szó, költséghatékony is. Egy ilyen videót körülbelül pár százezer forintból ki lehet hozni. A vállalat pénzügyi adatairól nincs egyébként fogalmam, nem tudom, hogy Amerikában beleesnek-e még a KKV fogalmába, de a lényeg, hogy egy ilyen videót a legtöbb kisvállalkozás megengedhetne magának. Aztán szájról-szájra (mouth-2-mouth, vagy ahogy a web2 korában hívják – mouse-2-mouse) járna a reklám. A lóvé meg csak dőlne.

Magyarországon is volt már hasonló próbálkozás, nem tudom, hogy az eredeti céghez mennyi köze volt, de egy hideghívás alkalmával engem is elértek egyszer. Próbaterméket akartak küldeni „ingyen”, nekem csupán a postaköltséget kellett volna fizetnem. Az az igazság, hogy egy kicsit hülyén nézett ki, hogy ingyen van, de mégis fizetnem kell érte (én már csak ilyen kényes vagyok), úgyhogy nem tudtam meg, hogy nálunk mennyire prosperál ez az üzleti modell. Bár gyanítom, hogy a „right to your door”-ról más jut eszébe, egy amerikai kertvárosi lakosnak („ha nem vagyok itthon, majd bedobja a kertbe a futár, úgysem viszi el senki”), mint egy csepeli 4-ik emeleti panellakásban élőnek (mi lesz ha épp nem vagyok otthon? Mehetek a csomagért a postára, ahol minimum 30 percet kell várnom…)

További jó munkát kívánok mindenkinek!

U.I.: azóta már nem Csepelen élek, de továbbra is a jól bevált Gillette-et használom, amihez a pengéket a közeli hipermarketben szoktam megvásárolni. De a videóról alkotott véleményemet a lakóhelyváltás nem befolyásolta – továbbra is imádom.

********
A szerző - Görögh Attila - az Alfa-Glossza Fordítóiroda ügyvezetője.
Honlapja: Fordítóiroda


2012. augusztus 11., szombat

A gerillamarketinges asszony

Jó fej a SONY-nak
Nem tudom, ki, hogy van vele, de én már tervezéskor megmutatom a reklám-vázlatom, az ötleteim a feleségemnek. Persze, azzal a nem titkolt céllal, hogy kifejthesse, mennyire ötletes, okos munka az, amin éppen dolgozom.
Éppen a pécsi SONY Center nagyszerű, új akciójának ötletén gondolkozom, talán az lehetne a mottó, hogy most jó fejek leszünk, akkora kedvezményt adunk, hogy ihaj. Szóval ilyesmi. Képeket keresek az ötletemhez, készítem a "salátát", hogy átérezhető legyen a majdani mű, hogy máris üssön a ragyogó ötlet, amit kitaláltam. És szólok az asszonynak, mutatom az itt is látható vázlatot, magyarázom az akció lényegét és a mottót: jó fejek leszünk!
- Nagy a feje! - mondja a nőm.
Mindig így járok. Esze ágában sincs dicsérni, mindig háttérbe szorul az én nagyszerűségem.
Köztünk szólva, a zsenialitásom, a fergeteges, elsöprő intellektusom az, amit nőm mindig észrevétlenül hagy.
Tulajdonképpen, ha belegondolok, bizonyára van bennem némi mazochizmus, hogy legközelebb megint, újra- és újra megmutatom neki...

***
PS. 2012.08.25.
Természetesen a "saláta" a munka első fázisában semmi mást nem szolgál, mint mondjuk egy firka is: a gondolkozást segíti. Jelen esetben is erről van szó, tehát nem érdemes a saját szememre vetni: a jó fejek leszünk kifejezés nem a vásárlóról, hanem az eladóról szól, vagyis ez így nem lesz jó.
Ezt a gondolatot majd át kell fordítani úgy, hogy a vásárló legyen jó fej - mert megérdemli! :-)
Erről a marketing megközelítésről bővebben itt:
> Marketing: kinek a fejével gondolkozzunk

2012. augusztus 8., szerda

Női sokszínűség

rochii, ruci, ruhák
Ritka élmény rápillantani az egyik román nyelvű, ruhákkal (rochii) foglalkozó honlapra. Engem nem is annyira a női ruhák sokszínűsége, hanem annak az egyetlen nőnek a sokszínűsége ragad meg, aki a különböző ruhákat bemutatja.
Nézzük például a "mintaként" ide idézett sor második képét: egy kis kebelbedobás, csípőre tett kéz, de még inkább a hajba túró bal kéz erős szexualitást sugároz. Aztán ott a harmadik kép, a kislányos mozdulattal, amellyel a modell megcsippenti a szoknyát. S most is fent, a hajban a bal kéz, de ez a mozdulat most semmilyen szexuális jelentéssel nem bír. "Ártatlan szűz" áll előttünk, pedig ugyanaz a nő kapaszkodik a szoknyába, mint az előző képen, a melldüllesztős.
A honlapon egyetlen nő - ezer szerepben: GRATULÁLOK!

(Azt csupán mellesleg jegyzem meg, hogy tulajdonképpen könnyű lehet magyarként megtanulni románul! Rochii - vagyis magyarul ruci - és máris megértjük egymást, ennyi az egész!)

2012. július 13., péntek

Fehéren-feketén: szürke víz, sötét pazarlás

Víz és pazarlás  

 Általában mély hallgatás övezi pazarlásainkat. Ilyen teszem az, amit az egyre inkább kincset érő vízzel teszünk. A szakemberek véleménye szerint egy-egy európai háztartásban az ivóvíz felét pazarlón, bután használjuk fel. Gondoljunk csak bele: még a WC-t is ivóvízzel öblögetjük, akár kicsiny, akár nagy dologról van szó!
 A Passzívház Magazin szerint a háztartásonkénti 150 liter ivóvíz felhasználásból 75 litert nyugodtan kiválthatnánk "esővíz" minőségű H2O-val. (Takarítás, öntözés, tisztálkodás, WC).
   Mindez onnan jut eszembe, hogy a téma most Dancs Gyula Duguláselhárítás Budapesten c. blogjában kapott életre, számos hozzászólást indukálva. A vízkő szerepe a WC dugulások kialakulásában.
Mint ott is kifejtem, nagyjából az a helyzet a vízzel történő eszméletlen pazarlás terén, hogy a gazdagok viselkednek úgy, mintha szegények volnának (vagyis spórolnak az ivóvízzel, mert van pénzük a szürke víz rendszerbe állítására) és a szegények viselkednek úgy, mintha ménkő gazdagok volnának, mert még a WC-t is a méregdrága kinccsel, a kristálytiszta ivóvízzel öblítik le!
   Te mivel öblíted otthon, és mivel öblíted a munkahelyen a WC-t?

2012. június 24., vasárnap

A Webergonómia, a tv és a blog

Mi a webergonómia?

Tulajdonképpen még nem is olvashatnám a Leiszter Attila szerkesztette könyvet, a Webergonómia című válogatást, hiszen előre, a névnapomra kaptam (mert akkor nem lesz majd együtt a család, most pedig együtt volt) és a névnapomig még hátra van néhány nap.
De nem tudok ellenállni, belelapozok, hol itt, hol ott ütve fel a könyvet.

Tudás, televízió, internet

Most például azt olvasom: (a könyvvel ellentétben, ahonnan megszerezhető az átfogó tudás) "a világháló ... passzív üzemmód, bár nem azonos a tévébámulással."
Eszem ágában sincs néhány mondatból a könyvre vonatkozó megállapítást tenni, de ez a gondolatsor, amely az internetet passzív üzemmódként említi és a televíziót is leszólja, mint a tudás megszerzésére alkalmatlan eszközt, ellenállást szít bennem.
A tévébámulás kifejezés persze érthető, amikor honfitársaim java átlag 4-5 órát ül a tv készüléke előtt, s kapcsolgat, mert csupán az idejét akarja elverni a leggyengébb ellenállás irányába fordulva (v.ö. Russel Neuman). De ez nem jelentheti azt, hogy maga a televízió volna alkalmatlan a tudás megszerzésének közvetítésében.
Azzal különben sem érthetek egyet, ha valaki nem összetettségében, hanem az eszközöket egymással szembeállítva vizsgálódik. Vagyis olvasmányainkat, tapasztalatainkat igenis igen hatékonyan egészítheti ki a televízió.
(A Spektrum, a History, a tudomány világának számos más televíziós csatornája igenis hatékonyan képes az ismeretbővítésre. Sőt, egy-egy "játékfilm" ilyen értelmű hatása sem lebecsülhető a korra jellemző gondolatok, eszmék, tárgyak, viselkedések, gazdasági tendenciák stb. élményszerű bemutatásával.)

A kereső és az alkotó ember

A világhálót a passzív keresés terepének tekinteni szintúgy problematikus.
A könyv valamelyik oldalán - Jakob Nielsenre hivatkozva - a blogot is "leszólták" a szerzők, mert nincs a főcsapás irányában, vagyis az információszerzés és a közvetlen árusítás sodrában.
Na, de akkor mit kezdjünk Miller és Shepherd blogfunkcióival, amelyek nagyon is aktív jelenlétet feltételeznek az interneten?! (Pl. érdekérvényesítés, a társadalom kontrollja feletti igény stb.)
Vagyis ha csak a kereső ember oldaláról szemlélődünk, de az aktív, cselekvő, a tartalmakat létrehozó ember oldaláról nem, akkor hamis képet fogunk kapni a cybertérről és az azt alakító (és nem csak fogyasztó) emberről is...
***
Témába vág:
Az online kereső ember dilemmáiból 

Média: hazugság és őszinteség a tv-ben 

Híradó a kereskedelmi televíziókban 

Már az RTL híradója is nézhetetlen

2012. február 21., kedd

Arcélek: a duguláselhárító

A duguláselhárítás mestere

A duguláselhárító
Dancs Gyula duguláselhárító
Mivel a duguláselhárítás környékén, mint SEO-s érdekelt, tehát témában gazdag vagyok, ismerősök körében olykor természetesen a duguláselhárítás ilyen-olyan témáját is szóba hozom. Ilyenkor látom az arcokon, hogy erre nem számítottak, ez a téma mintha nem volna eléggé elegáns, érdekes, izgalmas.

Mindenkinek van valamilyen elképzelése a duguláselhárítókról, attól függően, hogy kinek milyen jutott, vagy ha még nem volt szerencséje, akkor elképzel valamilyen valóság- vagy megfigyelési darabkákból egyet magának. Esetleg még az is előfordulhat, hogy valaki honlapon látott képről próbál következtetéseket levonni.

Van, aki a szó hallatán valamilyen durva, de erős embert feltételez, aki akár a csövet is kifacsarja a falból, mások valamiféle gépkezelőre asszociálnak, aki szétfúr bármit, hogy a dugulás nyomára akadjon...
Csak olyannal nem találkoztam még, aki Dancs Gyulát képzelte volna el duguláselhárítóként!
Dancs úr - aki egyébként gyönyörű fotókat készített Tibetben - teljesen emberi módon végzi a munkáját. Filozófiájának alapja, hogy a dugulás helyszínére érve meg kell nyugtatni a lakókat (vagy az adott munkahely alkalmazottait). Ugyanis nem kis dolog, ha a nagy dolog elönteni készül a lakást, jogos a pánik, amit oldani kell.
Tehát Dancs úrnál nem úgy kezdődik a munka, hogy durr, odavágunk egyet a falnak, hanem a sokktalanítással.
És a szakmunka csak ezután következik.
Dancs úrnak több szakmája is van, külföldön is sokáig dolgozott, a felfogása éppen ezért talán szokatlan is a magyar viszonyok között. Elegancia, garancia, megbízhatóság...

***
Kapcsolódó honlapok, linkkatalógusok, bejegyzések:

2012. január 13., péntek

Szóbeszédek a kamarai regisztráció körül

Kötelező? Önkéntes? A kamarai tagságról

Most aztán van szóbeszéd rendesen, hogy kötelező lett újra a kamarai tagság, megint a semmiért viszik a pénzt és így tovább...
Mielőtt bárki elvörösödött arccal elkezdené szidalmazni a számára unszimpatikus pártot, az előző, a mostani vagy az összes kormányt, nyugtatóként jegyzem meg, hogy a valódi, hiteles információ is elérhető, például itt:
> Kötelező kamarai regisztráció

Itt azonnal ki fog derülni, hogy nem a kamarai tagság kötelező, hanem a regisztráció, és az is, hogy minimális összegért bizony relatíve nagyon is sokat kap(hat) a regisztrált vállalkozás!
Aki nem csak a jogszabályokra és paragrafusokra kíváncsi, az számos érdekességgel, háttérinformációval is megismerkedhet az alábbi webhelyeken:

> Kötelező kamarai regisztráció blogbejegyzésben

> Kötelező kamarai regisztráció hírben

Ez utóbbiban a történelmi háttér is kibomlik, megtudhatjuk például, hogy a magyar kamarai vagyont háromszor államosították minden kártérítés, kárpótlás nélkül - nem csoda, hogy a magyar kamarák nem versenyképesek nyugati társaikkal.
De azt is megtudhatjuk, hogy a ma Magyarországán a vállalkozásokhoz kapcsolódó adminisztráció a GDP 10%-át emészti fel, és azt is, hogy a kamarák ennek töredékéért elvégeznék az állam által maga alá gyűrt feladatokat!
Bizony, még volna feladat a kamarák előtt!