2014. június 26., csütörtök

Gyöngyszemek: Made in Japan

A keleti áru minőségéről

Vendég blog bejegyzés. Írta Schön András - Andevi Kft., Budapest
A Távol-keleti gyöngyök minőségéről hosszasan lehetne polemizálni. Ugyanis napjainkban már megdőlt a belénk rögződött előítélet, hogy Távol-kelet az Kína, Kínában pedig csak szemetet gyártanak és az "ócó". Egy japán családi vállalkozásról és termékeiről írnék, de azért Kínáról is legyen szó, már az előítéletek miatt is. Valamint saját szememmel láttam, ott voltam, és nem egyszer...
Szóval milyen is az a "ócó" kínai gyöngy?! Nos, ha jó helyen vesszük, gyárakkal tárgyalunk, meghatározzuk a kívánt paramétereket, akkor minőségi és nagyon jó. Hozzá teszem: nem olcsó! Fantasztikus gyárakban jártam, ahol gyöngyöket és bizsu alkatrészeket készítenek nagy mennyiségben, világszínvonalon.
Az "eredeti" olasz és francia divatékszerek nagy része természetesen Kínában készül, a legkorszerűbb gépparkkal felszerelt gyárakban. Viszont a minőséget meg kell fizetni, még a Nagy Fal országában is.
Nos, Japán is Távol-kelet. És persze teljesen mááás!
A made in Japan minőséget jelent. Tökéletességet, precíziós munkát, alaposságot. De tetszenek emlékezni a múlt század 60-as, 70-es éveire? Nem fényévekről beszélek. Az Egyesült Államokban akkor például a Honda, Toyota márkákról úgy beszéltek, hogy az nem gépjármű, hanem valami ázsiai vacak, egy fillért sem ér. És hol volt akkor (a már nagyon is létező) Sony és Panasonic? És ma hol van a Grundig és a Philips?

A japán TOHO gyöngyökről

A világ egyik leghíresebb gyöngyüzeme Japánban működik. A neve: TOHO. Így, csupa nagybetűvel, mert megérdemli.
Családi üzem, alig száz alkalmazottal.
A második világháború előtt alapították a nagyszülők Hirosimában. Nem egy szerencsés hely, de oda születtek és túléltek mindent.
Nevük mára összeforrt a japán tradicionális és abszolút felső kategóriás üveggyöngyökkel. Szó szerint csodákat alkotnak, mert ez inkább művészet mintsem gyártás. A gyöngyök királyai. A TOHO gyöngyök mérete típusonként tökéletesen azonos, század milliméterre. A gyöngyök furata nagyobb, mint a szokásos üveggyöngyöké, vagyis súlyra azonos kiszerelésben jóval több gyöngyszem található. A nagy furat és azonos méret eredményeként egyszerűbb a fűzés, és gyöngyszövésre nagyszerűen használható. Érdemes lenne a TOHO gyöngyök színvilágáról írni, de azt valóban látni kell. Olyan színeket is alkotnak, amelyeket egyszerű halandó elképzelni sem tud.

Japán TOHO gyöngyök színválasztékából
TOHO gyöngyök színválasztékából kicsiny ízelítő

Mi történt Düsseldorfban? Találkoztam  Iwao  Yamanaka Úrral, a TOHO gyár halk szavú, szerény menedzserével, aki nem gyöngyöket, hanem tervrajzokat mutatott. Elmagyarázta, hogyan készül egy gyöngy. Nem egy tonna, egy darab. Ki gondol erre, amikor vásárol egy kis csomag TOHO gyöngyöt? Hogy átkozottul nehéz megtervezni egy darabot, mert tökéletesnek kell lenni a "műremeknek", s csak utána lehet elkezdeni a gyártást, ami szintén nem egyszerű.
Hát igen, ilyen egy jól szervezett, világhírű családi vállalkozás. Vagy ahogy Yamanaka Úr mondta:
"Csak a legjobb minőséget nevezzük minőségnek."
TOHO - MADE IN JAPAN - tőlük érdemes tanulni! Mi is megpróbáljuk s üzletünkben ezért kapható közel hatszáz féle e csodás gyöngy-alkotásokból.
> TOHO gyöngyök katalógus

2014. június 19., csütörtök

Lenin botja

Borzasztó dolog ám, ha az ember folyton-folyvást marketingben gondolkozik, az élet minden pillanatában reklámon töri a fejét és online marketing kategóriákba gyömöszöli a valóságot!
Tegnap például az abaligeti tónál mutattam a halak urának - na jó, legyen tógazda az elnevezése - a régi Silstar botomat, jelezvén, szeretném eladni, mert nekem ez már súlyos teher, elvégre nem Toldi Miklósnak hívnak.
 - Négy méter hosszú - húztam ki a teleszkópos szerkezetet, ennek van ám ereje, elbír akármekkora dobósúlyt is!
 - Az a baj - lökte felém a szót a halak ura, hogy ilyen bottal én még nem láttam itt senkit se horgászni, de szerintem egész Baranyában nem lesz olyan tó, amely körül valaki ilyesmivel hadonászna!
Körös-körül, a tó büféjének habzó italát szürcsölő sporttársak lelkesen bólogattak szavai hallatán.
 - Igaz, régi bot ez, na, de mennyit lehetne kérni érte!? - kérdeztem. Ötezret?
 - Nincs ember, aki ennyiért megvenné - ingatta a fejét a tó birtokosa.
 - Legyen három? - vittem lejjebb az árat a feltételezett kereslet irányába. (Elvégre a ROI meghatározó tényező kell, hogy legyen, éljen a gazdaságosság!)
 - Talán annyi! - hirdette a felelet.
A tó népe lelkesen bólogatott, a horgásztó vízét selymes szelecske borzolta fel, a vadkacsák felénk fordították úszásuk irányát és a békák is egyetértően rábrekegtek az árra.

És ekkor beindult bennem a marketinges :-)

 - Na, jó, akkor legyen kettőezer kilencszáz és nevezzük Lenin botjának!
 Ekkor megremegtek a sört tartó kezek, a tekintetek szúrósan rám szegeződtek, majd mélyen elgondolkoztak a sporttársak a hallottakon.
 - Nevezzük inkább Kádár botjának! - javasolta valaki.
Gondolatnyi szünet után arra jutottam - és ezt a véleményemet meg is osztottam a keresztszülőkké előlépett horgász barátaimmal, akik most a spontán brainstorming keretében a közösségi marketing szereplőié váltak -, hogy Kádár János jelenleg még eléggé megosztó személyiség, nem illene az ilyesmi az én botomhoz. Ugyanis az élő politika csökkentené az eladhatóságát!
 - Maradjunk Leninnél, meg annál a szövegnél, hogy a Genfi-tó partján ezzel horgászott! - javasoltam.
És a többség bólintott!